A közegészségügy és a bőrgyógyászok makacsul ismételgetik, hogy a melanómát az UV sugárzás okozza. Ezzel egyrészt elriasztják az embereket a napozástól, de ami talán még veszélyesebb: elhitetik velük, hogy a nap kerülésével mindent megtettek a melanóma ellen. Pedig a bajok igazából a nap kerülésével kezdődnek. Erről írt Szendi Gábor: A melanóma valódi okáról című cikkében.
Felejtsük el a melanoma UV-sugárzás teóriáját! Az érvek csak felsorolásszerűen:
- a melanóma kockázata azoknak a legkisebb, akik folyamatosan a napon dolgoznak
- a melanómák több mint 80%-a a törzsön és a lábon alakul ki, holott ezek a területek vannak a legkevésbé kitéve az UV sugárzásnak. Ha az UV hatás okozná, akkor a fejen és a nyakon lenne a leggyakoribb.
- Chilében és Argentinában, ahol az ózonlyuk erősen érezteti hatását, a melanóma gyakorisága nem nagyobb
- Irodai dolgozóknál a fedett részeken kétszeres, a fejen és nyakon a szabadban dolgozókéval azonos volt a melanóma kockázat, míg a bőrrák kockázat viszont (amelyet valóban az UV sugárzás okoz) fele akkora volt, mint a szabadban dolgozóknak.
- Európában délről északra haladva növekszik a melanóma gyakorisága.
- A városokban 50%-kal nagyobb a melanóma kockázat, mint vidéken.
- a már melanómával diagnosztizáltak túlélési esélye sokkal nagyobb volt, ha folytatták a napozást, ill. ha korábban többet napoztak.
- a legtöbbet napozóknak a legkevesebbet napozókhoz képest 33%-kal kisebb a melanoma kockázata.
- a szoláriumhasználat gyakoriságával csökken a melanóma kockázat.
- a naptejhasználatról 16 vizsgálatból 12 azt mutatta ki, hogy fokozza a melanóma kockázatát
Mindezekből az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a melanóma legnagyobb kockázati faktora a D-vitaminhiány, azaz a napozás hiánya. Ha a melanómát nem az UV sugárzás okozza, talán meg kéne mondani az embereknek, mitől féljenek inkább az UV sugárzás helyett.
Mint már annyiszor, a melanóma esetében is a nyugati orvoslás dogmái elterelik a figyelmet a valódi veszélyről. A nyugati életmód két alapvető sajátossága a napfény kerülése és a táplálkozás összetételének egyre nagyobb mértékű eltolódása a finomított szénhidrátok irányába. A civilizációs betegségek többsége e két faktorral, mások pedig az étrendben szereplő autoimmunizáló anyagokkal ill. a fokozódó higiéniával függnek össze. A melanóma UV sugárzás-teóriája régóta megkérdőjeleződött, de amint az szokott lenni a tudomány történetében, amíg élnek azok, akik e teória híveiként szereztek hírnevet és megbecsülést, addig a teória is életben marad. Korunk orvostudományára jellemző, hogy növekvő szakadék van a betegségelméletek és a tények között.
Jelen tudásunk szerint a melanóma megelőzésének legbiztosabb módja
- az elhízás, inzulinrezisztencia és járulékos következményeinek elkerülése, azaz paleo vagy lowcarb táplálkozás
- leégés kerülése
- a magas D-vitaminszint elérése napozással, szoláriumozással, ill. rendszeres D-vitamin szedéssel
A népesség napozási szokásainak megváltoztatására irányuló közegészségügyi igyekezet pontosan az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szándékoznak: az alacsony D-vitaminszint, amit a nap kerülése eredményez, népesség szinten csak növeli a melanóma kockázatot. Különösen kártékony az a javaslat, hogy 11 és 15 óra közt kerüljük a napot, ugyanis ekkor a legintenzívebb a D-vitaminszintézist elindító UVB sugárzás. D-vitamint általában a felvilágosult, egészségtudatos réteg szed, az átlagember számára a D-vitamin legfőbb forrása a napozás volna.
★ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY KEDVELÉSSEL, ÉS HA TETSZETT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! ❤
