Amikor magához tért nem tudta hol van. Látott egy újságot, címlapján egy busz roncsaival.

Tiba János pontosan tudja, min megy majd keresztül V. János, a veronai buszbaleset sofőrje, ha egyszer magához tér.

János hasonló cipőben járt 33 évvel ezelőtt: ő vezette azt a vállalati buszt, amely 1983-ban Graz mellett a szerpentinről a szakadékba zuhant. A busz egy 200 méteres szakadékba zuhant, huszonhétszer fordult meg a tengelye körül, majd a kere­kein landolt. A balesetben tizenöten haltak meg, és harmincegyen sérültek meg. János kirepült a buszból, és fennakadt egy fán, ez mentette meg az életét.

– Amikor magamhoz tértem a kórházban, arra sem emlékeztem, hogy ki vagyok. Ott volt egy újság, címlapján egy szétroncsolódott busszal. Rossz érzésem volt. Mindenkit megkérdeztem, mit keresek itt, mire valaki elmondta: volt ez a tömegszerencsétlenség, és én vezettem a buszt – emlékezett vissza János. – Hónapok múltán jött vissza az emlékezetem. Addigra már elkészültek a szakértői vélemények, amelyek kimondták: a busz műszaki állapota miatt történt a baleset. Az itthoni bíróság mégis hét évre ítélt el.

Tíz év kellett ahhoz, hogy Jánost jogerősen felmentsék, és a jogosítványát is visszakapja. Bár igazából nem is volt nagy szüksége rá: jó ideig kizárólag gyalog járt. Később belevetette magát a fékrendszerek tanulmányozásába, és ma az ország egyik legismertebb féktesztelő és -javító műhelyének társtulajdonosa. 

– A veronai tragédiát hallva biztos vagyok abban, hogy valami történhetett a buszsofőrrel: rosszul lett, esetleg elájult. Ha magánál lett volna, biztosan próbál korrigálni – mondta a Blikknek János. – Ha magához tér, valószínűleg azt fogja gondolni, amit én anno: „Bárcsak én is odavesztem volna.”" Forrás

► KÉRJÜK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!