Ott kellett hagynom egyedül a végzetével...

..Ott kellett hagynom egyedül a végzetével. Előbb-utóbb minden embert ott kell hagyni.. egyedül, a sorsával. Akkor még nem tudtam..
Milyen idegen lehet neked mindez! Talán még nem is tudod… nem tudhatod, hogy senkin nem lehet segíteni. Nincs nehezebb, mint segíteni valakinek. Csak azt látod, hogy egy ember, aki kedves vagy fontos neked, vesztébe rohan, érdekei ellen él, eszeveszetten, vagy szomorúan, kínlódva, rogyadozva, már alig bírja, már összeroskad… oda sietsz, szeretnél segíteni, s egyszerre megtudod, hogy nem lehet. Gyönge vagy hozzá? Nem vagy elég jó? Elég őszinte? Elég önzetlen, eléggé lángoló, eléggé alázatos? Igen, soha nem vagyunk eléggé olyanok… de ha próféta lennél s delejes erő áradna kezedből s az apostolok nyelvén beszélnél, az sem elég… Nem lehet segíteni senkin, mert az emberek érdeke valami más is, mint ami jó és értelmes. Talán kell nekik a fájdalom.. Talán kell nekik az, ami minden jel szerint, érdekük ellen való. Talán kell nekik az, hogy hagyjuk őket a vesztükbe futni.. Nincs bonyolultabb titok, mint egy ember érdeke…  Márai Sándor

♥ ♥