Mennyi gond, mennyi nagy csodálkozás elmúlt, mint egy szép kirándulás.
Mennyi csend, mennyi kezdő lázadás elmúlt, mint egy gyermekkori láz.
De az összes zsebkendő eldobható a könnyeimmel.
És még minden távolság elérhető az életemmel.
Még vár a nagy találkozás. Vár egy szép összetartozás.
Egy arc, mit csukott szemmel láttál. S tudtad jól hogy rátalálsz.
És még vár a nagy találkozás. Vár egy új rácsodálkozás.
Hát miért gúnyolódnak néha táguló csendjeink, hogy nem is létezik....
❤
★ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY KEDVELÉSSEL, ÉS HA TETSZETT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! ❤
